Virtualizáljunk

Virtualizáljunk mer az jó. De tényleg. Tök király egy gépen tizenegynéhány szervert futtatni. Persze nem ócsó, (kici kínai kvarcora ocó, ötcá, ötcá). VMware ESX 2500 euro per proci, a vShare 5 meg valami bonyesz memóriaalapú licenszelést kapot. A Citrix XenServer meg 2500 dolcsi per szerver. A redmondi óriás Hyper V 3.0-a viszont ingyen letölthető, használható. Persze itt még nem állnak meg a költségek. Az a ciki, hogy ha egy igazán ütős cuccot akar építeni az ember, akkor az alá illik Storage szervert pakolni, mert az bírja, ha sokezren kezdik el egyszerre rángatni amit rápakoltak. Na ez a cucc az igazán drága, nem kicsit, nagyon. Meg persze ezt utána illik monitorozni meg kezelgetni valahogy. Csili-vili szoftverekkel lehet egészségi állapotot felügyelni meg pakolgatni a virtuális gépeket egyik szájtról a másikra, akár úgy is, hogy közben működnek. Az is királyság, amikor a System Centerben átcuccolod az egyik gépről a másikra a működő virtuális gépet, és közben pingeled a címét. Csak annyi kiesést tapasztalsz, hogy egy pingre nem válaszol a gép és kész, átrakta hálózaton az egész hóbelevancot. Igazán nagy szervezetek engedhetnek meg maguknak nagy rendszereket, de ezeknek eddig is sok szervert üzemeltettek, és némelyiket igen kis kihasználtsággal. Az hogy 50 régi szerver munkáját négy vaskosabb jószág képes elvégezni már áramban is jelentős megtakarítás, nem beszélve a hűtés igény csökkenésről, a hibalehetőségek számának csökkenéséről, meg a hálózati eszközökben is mutatkozik némi csökkenés.

Szép új trükköket is bevezetnek a gyártók, VMnél a memóriát lehet túlfoglalni a win meg a tárhelyet virtualizálja úgy, hogy befoglalhatok soktíz terrát egy háromszáz gigás vinyón is. Csak az a lényeg, hogy ha elfogy a hely tolja alá az ember a plusz vinyókat.

Szóval ez a jövő, tessék figyelni.